Búcsú Ágnes nővértől, az Egyházközségi Nővérek egykori vezetőnővérétől a Piliscsabai Polgár hasábjain
A napokban jelent meg a Piliscsabai Polgár 2021. áprilisi száma, amelyben az Egyházközségi Nővérek rövid írással emlékeznek meg egykori vezetőnővérükről, a 2021. március 3-án elhunyt Gáti Edit Ágnes nővérről.
Búcsú Ágnes nővértől
Gáti Edit Ágnes nővér, az Egyházközségi Nővérek Társasága egykori vezetőnővére életének 96., szerzetesi hivatásának 72. évében, szentségekkel megerősítve 2021. március 3-án az Örök Hazába költözött. Magas színvonalú munkája, példamutató tevékenysége elismeréseként 2018-ban Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést kapott.
Gáti Edit néven született 1925-ben Rákosszentmihályon. A Mária Kongregáció tagjaként barátnőivel együtt huszonévesen járt először a kalocsai egyházközségi nővéreknél lelkigyakorlaton, amelynek során nagyon megszerette az ottani életet.
Az Egyházközségi Nővérek Társaságába 1949-ben lépett be, fél év után lett jelölt, majd 1950-en szerzetesi fogadalmat tett. A Társaság tagjaként elvégezte Kalocsán a főiskolai rangú Érseki Hitoktatóképzőt, ahol olyan nagynevű teológiai tanárok tanítottak, mint Belon Gellért, Szörényi Andor, Koszterszitz József – írói nevén Koszter atya.
Az egyházközségi nővérek nem nagylétszámú kolostorokban, hanem két-három fős kis közösségekben, plébániákon éltek. Sokszor civil ruhában jártak, biciklivel közlekedtek, és nagyon modern felfogásúak voltak.
Ágnes nővér első alkalommal 1950-ben került Piliscsaba-Klotildligetre egy évre, majd 1952-ben ismét visszatért, immár Éva nővérrel együtt. Sekrestyési feladatokat láttak el, de főztek az albérletben lakó plébánosnak is. Biciklin tolták fel neki nap mint nap az ebédet, ez nagyobb vendégségek, ünnepi alkalmak – mint a bérmálás – esetén is így történt. Bár senkinek sem beszéltek róla, egy idő után mindenki tudta róluk, hogy nővérek. Hitoktatás abban az időben a klotildligeti gyerekek számára csak a piliscsabai iskolában volt. Telente, amikor korán sötétedett, a nővérek többször elkísérték a tanulókat, így is segítve az édesanyákat. Az élvezetes közös szánkózások miatt Ágnes nővérnek többször is meg kellett jelennie a rendőrségen.
1957-től Baján élt, ahol három rendtársával együtt hittant tanított, titokban ministránsfoglalkozásokat tartott, de – a hatóságok figyelmét nem felkeltve – igyekezett a szülőkkel, családokkal is szorosabb kapcsolatot tartani. Éveken át gyerekek nyaraltak náluk, ezzel is támogatták a családokat. Ágnes nővér a kántorképzőt is elvégezte, így a sekrestyési feladatok mellett a templom zenei szolgálatát is el tudta látni.
Különösen kedves volt számára az ostyasütés. Nagy gondossággal végezte, hiszen tudta, hogy az ostyából a szentmisén a pap szavára Krisztus teste lesz. Nemcsak az egész egyházmegyét látta el templomi ostyával, de az ország távoli pontjait is. Erre így emlékezett vissza: „Az ostyasütéshez vízből és lisztből palacsintaszerű tésztát készítettünk. Az árammal működő sütő két 30 cm átmérőjű, lapos, köralakú vaslap, amit forróra melegítettünk és méhviasszal kenegettünk meg, hogy ne ragadjon oda a tészta. A nagy ostyáknak mintás sütője van, a kis ostyák simára készültek. Laponként sütöttem és vágtam méretre. A kicsiket százasával, a nagyokat tízesével csomagoltuk. Dobozba raktuk a plébánosok által kért mennyiséget, és postán adtuk fel. Az atyák szintén postán küldték a pénzt.”
A rendek 1989-es újraindulásakor tíz nővér tért vissza, és hamarosan Ágnes nővért választották vezetőjükké. A kalocsai házért kapott kárpótlásból és az eladott bajai ház árából épült meg 1994-ben a piliscsabai Szent Péter Kollégium. Ágnes nővér nemcsak építtetője, hanem hosszú évekig igazgatója is volt az akkoriban virágkorát élő, száz lányt is befogadó kollégiumnak.
A rá nehezedő megpróbáltatásokon szívósságával igyekezett úrrá lenni. A nyolcvanas éveiben járva egy agyvérzést követően újra megtanult járni és gyönyörűen írni is. Kilencvenévesen számítógépen levelezett, és még ellátta a főnöknői teendőket. Az alapító nővér szándéka szerint 2000-ben elindította a Társult tagok közösségét, a rend családos ágát. Élete utolsó éveit tolókocsiban töltötte: türelemmel viselte a nehézségeket, és mindig nagy örömet jelentett neki, ha élet költözött a házba. A kicsi gyerekeket különösen is szerette.
A Piliscsabán élő hívek – különösen a fiatal családok – nagy tisztelettel emlegetik, hogy 2008-ban, Bindes Ferenc atya Ligetre kerülésekor megnyitotta a rendház kapuját a hívek előtt. Vasárnaponként 200–230 fő járt szentmisére a Ház kápolnájába, hiszen a klotildligeti egyetlen templomi szentmise kevésnek bizonyult.
Szelíd, nyugodt természete mindenkivel, a kollégistákkal és a hívekkel egyaránt jó kapcsolatot eredményezett. Csendes mosolya, szeretete így maradjon velünk, Ő pedig az Örök Hazában imádkozzon értünk, hogy az Úr adjon új hivatásokat erre a nemes szolgálatra.
(Az 1930-as években Magyarországon alakult szerzetesrend történetéről bővebben a www.egyhazkozseginoverek.hu honlapon olvashatunk.)
Leave a Reply