Bíró László püspök, az Egyházközségi Nővérek Társaságának moderátora – aki személyesen nem lehetett jelen Ágnes nővér és Rita nővér 2021. április 10-i piliscsabai búcsúztatásán – az alábbi, a szertartás keretében felolvasott üzenettel búcsúzott az idős nővérektől:

Szentatyánk, Ferenc pápa március 6-i beszédében szólt arról: Hogy megjelenítsük Isten országát, nem hősöknek kell lennünk hébe-hóba, hanem mindennapi tanúknak. Így változtatjuk meg a világot. Nem hatalommal és erővel, hanem a mindennapi tanúságtétellel. Türelem a mindennapi újrakezdéshez. Nem bánkódni, hanem újra indulni.  Nem csüggedni, hanem kreatívnak lenni. Nem szabad, hogy a körülmények foglyai legyünk, hanem merjünk mindig újra kezdeni. A nehézségekben három kísértésünk lehet: menekülni, hátat fordítani korábbi életünknek, mérges reakciót ölteni magunkra – és az alázatos tanúságtétel.

Az Egyházközségi Nővérek életében korszakváltás következett be. Két idős nővérüket vesztették el szinte egy időben: Rita és Ágnes nővért. Még mindketten személyesen ismerték az alapítót, Theodóra nővért – akiről az érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a Közgazdasági Egyetem első női diplomása volt. Ők őrizték meg és adták tovább az elkövetkező nemzedékeknek Theodóra nővér szabályzatát és szabályzatmagyarázatát.  A közösség a harmincas éveknek azon útkereső generációjához tartozott, akik a plébániai közösségek megújítását szerették volna magukra vállalni, több más hasonló jellegű közösséggel együtt. Az alapítás a kalocsai egyházmegyében történt. ’89-ben fiatalos lendülettel és bátorsággal kezdték újra közösségi életüket Baján, Piliscsabán és Budapesten.

A nehéz időkben, a Rákosi-rendszer diktatúrájában Rita nővér és Ágnes nővér más-más utat jártak be. Ágnes nővér Baján próbálta szívében hordani az egyházközségi nővérek lelkiségét, hitoktatott, ostyát sütött, kántorizált és egyéb egyházközségi szolgálatokat látott el.  Rita nővér pedig Piliscsabán  – Klotildligeten – próbálta katolizálni az egyházközség életét hitoktatóként, az egyházi hozzájárulás gyűjtőjeként a maga éles elméjével és sajátos temperamentumával.  Ami összekötötte életüket, az az anyagi kiszolgáltatottság, egyszerű életmód. Így tettek tanúságot Krisztusról.

Mondjunk hálát ezekért a hétköznapi hős tanúságtevőkért!  Ugyanakkor kérjük továbbra is közbenjáró imáikat a közösségért, belső és társult tagjaiért!

Szeretnék köszönetet mondani a nővérközösségnek, akik őszinte odaadással vették körül az erejüket egyre inkább veszítő nővértársaikat. A Vatikáni Életvédő Akadémia „Az idősek a mi jövőnk”  címen idén februárban  jelentetett meg egy dokumentumot, amely tanítja, hogy 2050-ben két milliárd 60 éven felüli ember lesz, vagyis minden ötödik személy az idősekhez fog tartozni. Az egyházközségi nővérek és társult tagok példája tudatosítsa bennünk: legyünk hűségesek öregjeinkhez, akkor is, ha a betegség fogyatékossá teszi őket és még nagyobb gondoskodást igényelnek. Az évek gazdagsága olyan kincs, amelyet érvényre kell juttatnunk és meg kell őriznünk. Nem szabad, hogy valamikor is idegeneknek tekintsük őket. Az idősek értékes tanúságtételt adnak nekünk az emberi törékenységről, az Istenre hagyatkozásról, létünk Istentől való függéséről.

Ágnes nővér és Rita nővér nagyon különböző egyéniségek, karakterek voltak. Ágnes nővér csendes, halk szavú, tapintatos, de a mélyben következetes és határozott volt. Rita nővér kolerikus, szókimondó, és nagyon-nagyon szerette a teológiát.

Ferenc pápánk a Gaudete et exultate apostoli buzdításában éppen ezt hangsúlyozza: a szentek tanúk! Mindegyikünk hivatása, hogy egyéni adottságainkra figyelve legyünk Isten országának tanúi.  A két idős nővér – akiktől búcsúzunk – tanúk voltak, a körülményektől függetlenül. Egy cél lebegett szemük előtt: megjeleníteni Isten országát a magyar társadalomban, akár a plébániai közösség szintjén, akár egy egyetemi kollégium létesítése által.

Nekik adjon az Úr az Ő országában örök nyugodalmat! Az általuk itt hagyott közösség pedig kapjon hivatásokat Isten országának további építéséhez!

Bíró László püspök
az Egyházközségi Nővérek Társasága moderátora