Home Történetünk

Történetünk

Történetünk

Az Egyházközségi Nővérek Társaságának tagjai abból a célból alakultak fogadalmas közösséggé 1935-ben, hogy a plébániai és az egyházközségi munkában hivatásos és képzett segítséget nyújtsanak a plébánosoknak mindazokban a munkákban, amihez papi felszenteltség nem szükséges. A Társaság létrehozását különösen indokolta a már akkor, (1935-ben) mutatkozó paphiány, ami azóta még nagyobb méreteket öltött. A Társaság magyar alapítású. Az eredeti, ideiglenes szabályzat megújítását 1943. december 21-én Grősz József kalocsai érsek hagyta jóvá, ezzel hivatalosan megalapítva az Egyházközségi Nővérek Társaságát. A nővérek Dr. Künnle Theodórát választották főnöknőnek, kinek mély hite, elkötelezett Istennek adottsága és igaz egyházszeretete meghatározta a Társaság lelkiségét. A kalocsai noviciátus és központi ház fenntartásához szükséges anyagi hátteret a házban működő rózsafüzérgyár, kegytárgyüzlet, az egyházmegyét ellátó ostyasütő üzem és egy gyümölcsös kert biztosította. Ott létesült a Grősz érsek úr által alapított Érseki Hitoktatónőképző Intézet, mely az utánpótlás kérdésében is hivatott volt segíteni.

Mivel a Társaság szabályzata megegyezik az 1947. február 2-án XII. Pius pápa által kiadott Provida Mater apostoli konstitúcióval, azt 1948. december 21-én Grősz József kalocsai érsek úr újra jóváhagyta, mint Világi Intézményt (Institutum Saeculare). Az 1989-ben újraindult Társaságunk módosított szabályzatát Dankó László kalocsai érsek 1989. június 29-én hagyta jóvá. A nővérek példaképei az Úr Jézust és az apostolokat szolgáló első szent asszonyok, akik a Szentírás tanúsága szerint velük voltak és szolgáltak nekik. A Társaság védőszentjei az apostolok, kiknek emléknapjait megünneplik. Fő ünnepük Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe, június 29-én.

A nővérek a plébániákra kihelyezve éltek az egyházközségekben a plébános irányítása mellett dolgozva, a helyi igényeknek megfelelően. A központtal szoros kapcsolatban voltak, visszajártak oda testi-lelki felüdülésre, töltekezésre (lelki napra, lelkigyakorlatra). A főnöknő is rendszeresen látogatta őket. A társaság időszerűségét bizonyítja, hogy az eredeti munkakör és életforma megmaradt változatlanul a kommunizmus idején is. 1950-ben huszonnégy tagja volt a Társaságnak. Egyházközségi munkát a következő helyeken végeztek a nővérek: Adony, Baja, Balassagyarmat, Báta, Jánoshalma, Kelenföld, Klotildliget, Lábatlan, Budapest-Máriakő, Orosztony, Piliscsaba, Rákosszentmihály, Százhalombatta, Bp. Szent Imre (ciszter) plébánia, Sükösd, Tököl, Valkó, Sopron. A budapesti Papi Otthont a nővérek vezették az alapítástól, 1948-tól 1986-ig. Szintén a nővéreik vezették a Mátrában a Stella Papi Üdülőt az alapítástól, 1948-tól 1954-ig.

Jelenleg a Piliscsaba-klotildligeti plébánián irodai, sekrestyei, hitoktatási feladatokat végeznek, áldoztatnak és adót szednek, emellett fenntartanak egy lánykollégiumot, és egy nyugdíjas atyáról gondoskodnak. Lelkinapok,  lelkigyakorlatok vezetésében, és cigánypasztorációban  vesznek részt, szociálisan rászorultakat segítenek, jegyesekkel és házaspárokkal  foglalkoznak;  családpasztorációjuk fontos része a MEGÚJÍT-LAK.

TÖRTÉNETÜNK KÉPEKBEN

Author: rcsukor

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.