Uram, Jézus Krisztus, egyházad pásztora és feje! Kérünk téged, segítsd püspökeinket áldásod erejével, hogy számunkra téged helyettesítsenek, buzgóságukkal lelkesítsenek minket.
Szeretetükkel és példás életmódjukkal tanítsák papjainkat és bennünket is az evangéliumi igazságra, hogy korunkban kereszténynek lenni elsősorban annyit jelent, mint: sohasem a kizsákmányolók, hanem mindig a szegények, az elnyomottak között lenni; soha és sehol az erősek, a hatalmaskodók, hanem mindig és mindenütt a gyengék, a kiszolgáltatottak mellé állni;
sohasem a gyávák és megalkuvók, hanem mindig az őszinték és bátrak között lenni; soha és semmiféle körülmények közt nem az igazságtalansággal, hanem mindig és minden körülmények között az igazságosság mellett tartani.
Adj, Uram, püspökeinknek jóságos, megértő szívet, hogy lelkipásztoraink mindig őszinte bizalommal fordulhassanak hozzájuk.
Érezzék meg: püspök atyáink szeretik őket, szívükön viselik a gondokat, melyeket éppen mi rakunk a vállukra.
Lássák meg, főpásztoraink minden áldozatot készek meghozni értük, s főképp azokat veszik pártfogásba, akiknek papi munkáját mi, világi hívők különösképpen is megterheljük s próbára tesszük.
Add, Urunk, hogy püspök atyáink türelmükkel erősítsenek, imáikkal megáldhassanak, tanításukkal irányítsanak, és a te szent népeddé neveljenek bennünket!