Isten nem igazságtalan. Nem feledkezik meg a jócselekedetről és a szeretetről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok, és most is szolgáltok. Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiktek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, egészen addig, amíg reményetek beteljesedik. Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek! Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett. Ezt mondta: „Bizony gazdagon megáldalak és nagyon megsokasítlak.”  Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet. Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a perlekedésnek azzal vetnek véget, hogy kijelentésüket esküvel erősítik meg. Ezért, amikor Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel erősítette meg azt. Így a két változhatatlan dolog révén, amelyben Isten nem téveszthet meg minket, erős támaszt kaptunk, mi, akik arra törekszünk, hogy a nekünk nyújtott reményt megragadjuk. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez a remény, amely az örök szentélybe ér, ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való örök főpap.