Az apostoli zsinaton heves vita támadt a mózesi törvény megtartása körül. Péter akkor szólásra emelkedett: „Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott engem közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium szavát, és az igaz hitre térjenek. A szíveket vizsgáló Isten bizonyságot tett mellettük, amikor nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint nekünk. Nem tett különbséget köztünk és köztük, amikor a hit által szívüket megtisztította. Most tehát miért ellenkeztek Istennel azáltal, hogy azt az igát akarjátok a tanítványok nyakára tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk viselni? Ellenkezőleg: a mi hitünk az, hogy Urunk Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, és éppen úgy ők is.” Erre az egész gyülekezet lecsillapodott. Meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen csodajeleket művelt általuk Isten a pogányok között. Amikor befejezték, Jakab apostol szólalt fel: „Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem! Simon (Péter) elbeszélte, hogyan mutatta meg Isten, hogy a pogányok közül akar magának népet választani. Ezzel megegyeznek a próféták szavai. Azt mondja ugyanis a Szentírás: Ezek után visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott sátorát: omladékait újjáépítem és helyreállítom, hogy a többi ember is keresse az Urat, és minden nép, amely segítségül hívja nevemet. Az Úr mondja ezt, és meg is teszi. Ez az ő örök határozata. Véleményem szerint tehát nem kell háborgatnunk azokat, akik a pogányok közül tértek meg Istenhez. Azt azonban írjuk meg nekik, hogy (a köztük élő zsidókra való tekintettel) tartózkodjanak a bálványoknak bemutatott áldozati állatok evésétől, a paráznaságtól, valamint a fojtott állat és a vér fogyasztásától! Mózesnek ugyanis minden városban régtől fogva van hirdetője, hiszen minden szombaton olvassák a zsinagógában.”